Negyedik fejezet
Bulihoz vezető utat gyalog tettük meg, mert azt állították a fiúk, hogy csak pár utcára van arrébb. Izgatott voltam, nem tudom miért. Lehet, hogy az idegen környezet miatt. Míg a többiek hangosan csevegtek, nevettek addig én csak bámultam a házakat. Olyan más volt, mint Hanko-ban. Itt pezseg a külvárosi élet míg ott olyan volt, mintha idősek otthona ölelne át minket. Mindenki lassú, unalmas életet élt és várták a legújabb pletykákat, amit mi szolgáltattunk nekik. Persze voltak vicces sztorik, mint például tőlük tudtam meg, hogy terhes vagyok az öt évvel idősebb amerikai cserediáktól és hogy megtartom. Visszatekintve vicces volt, de abban a helyzet egyáltalán nem. Eközben az utcába értünk. Már lehetett hallani a hangos zenét. Ahogy közeledtünk egyre jobban izgultam. Anya még ebédkor megkért minket, hogy ne reggel állítsunk haza, persze Aina próbálta leplezni a röhögését köhögéssel, de az nem nagyon sikerült neki. Persze azért a szüleink ismertek minket már annyira, hogy az ilyen ígéreteket nem nagyon tudjuk betartani. Vagyis én próbálnám, de két ilyen nővérrel lehetetlen.
Amikor beléptünk a házba táncoló emberekre lettem figyelmes. Mindenki kezében volt valami ital. Vagy sör, vagy vodka, vagy tequila. Az emberek nagy része már annyira részeg volt, hogy észre se vették, hogy némelyik pohár tartalmát a szőnyeg szívja fel. A hangos zene hirtelen elhallgatott, majd jött a következő szám. Ebben a pillanatban egy kezet éreztem meg a derekamon, majd egy másikat magam előtt.
- Szia Szépség! Kérsz egy kis frissítőt? - az illetőből áradt a töménytelen alkohol szag. Nem válaszoltam, de elvettem a nekem szánt poharat. Sör volt benne, de amikor megkóstoltam egészen más utóíze volt.
- Ez mi?
Sejtelmesen mosolygott, majd kiitta a saját poharát.
- Sör.
- Az is van benne, de még mi ? - kíváncsiskodtam, miközben újra megkóstoltam. Nem mondom, hogy rossz az íze, inkább nem ezt vártam.
- Sör és Jägermaister Vodkával elkeverve - mondta, majd elment egy szőke csaj felé.
Szemeztem egy kicsit a pohárral, majd megrántottam a vállam. Lesz ami lesz. Kiittam én is. A konyhába mentem, ahol nagyon sok üveg alkohol volt. Kerestem magamnak Vodkát. Eleinte ügyetlenkedtem a kinyitásával, de aztán sikerült, amit azzal koronáztam meg, hogy pohár nélkül élveztem az üveg társaságát. Természetesen rögtön feloldódtam és ahogy letettem az üveget a földre máris táncolni kezdtem. Csak riszáltam magam a ritmusra, kizártam a világot és csak a zenére koncentráltam.
Mikor már éreztem, hogy kezd elmenni az alkohol által nyújtott hatás rögtön visszatértem az üvegekhez. A konyhában az egyik fiú kotyvasztott valamit, amit ki is tett a pultra.
- Hello! Te vagy az egyik új csaj? - kiabálta túl a zenét egy barna hajú srác. Nem mondanám, hogy hú, de szép, de azért a frizura és a barna szem hatást gyakorol az emberre. Persze az is lehet, hogy a Vodka miatt látom így, sőt.
- Szia! Igen én vagyok az egyik! - kiabáltam én is. Ám ekkor hirtelen eltűnt közöttünk a távolság és lecsapott az ajkamra. Annyira megrémültem, hogy visszacsókoltam. Az agyam teljesen elborult, nem tudtam rendesen gondolkodni. Mikor már nagy nehezen elváltunk az ismeretlen fiú szemei nagyon csillogtak.
- Esetleg.. nem szeretnél feljönni az egyik szobába? - kérdezte miközben fejével a lépcső felé bökött. Már indultam volna, de ekkor megjelent az egyik nővéreim. A "megjelent" rossz kifejezés, konkrétan rám esett.
- Helloka! - röhögött a képembe, majd magával húzott a konyha felé s közben eldobta az üres sörös üveget a kezéből. A konyhából nyíló teraszról mentünk ki és olyan helyre húzott, ahol csak ketten voltunk. Maga felé fordított és zavartan és dühösen nézett rám.
- Bocsáss meg, hogy megszakítottam valamit, de olyan nagy marhaságot csináltam! - esett kétségbe Hanna.
- Mit csináltál? - az eddigi mámoros állapot eltűnt, szinte teljesen kitisztultam.
Láttam Hanna arcán, hogy habozott.
- Semmit. Rájöttem, hogy semmit sem - egy műmosollyal az arcán akart elmenni mellettem, de megfogtam a karját. Jelen helyzetben én voltam az erősebb így erőfeszítés nélkül visszarángattam az eddigi helyére.
- Most elmondod mit csináltál vagy lelocsollak a slaggal - mutattam a mellettünk rendezetten felcsavart locsolócsőre. Ismét láttam rajta, hogy habozik és előre féltem, mert tudtam, hogy baj van.
- Szóval az történt, hogy tudod ki az a Rami ?
Ajjaj..
-Igen, ismerem. Konkrétan a szomszédunk,de mi van vele?
A mezítelen lábát kezdte el bámulni, majd egy kis idő múlva fátyolos szemekkel rám pillantott.
- Bántott? - kérdeztem kétségbeesve.
Nemlegesen rázta a fejét eközben könnyeivel küzdött, de nem sokáig.
- Lefeküdtem vele! - borult ki a bili. A smink azonnal lefolyt az arcáról. Döbbenten figyeltem, ahogy a hűséges típusú nővérem azt ecseteli, hogy lefeküdt egy olyan emberrel, aki nem az ő barátja. Ilyenkor vajon mit csinálhat az ember? Ha leordítom azzal nem érek el semmit sem, mert már megtörtént és mégis csak a testvérem, nem hagyhatom magára.
- Miért? - tettem fel halkan, mert kíváncsi voltam mi vette rá arra, hogy több éves kapcsolatát latba dobja.
- Fogalmam sincs. Túl sokat ittam és nagyon jó pasi és hát kicsit mindketten nyomultunk és megtörtént - leült a fűre és a kezébe temette az arcát.
- De eddig is ittál, nem is keveset és még sem bújtál ágyba senkivel sem!
- Azaz idő már elmúlt. Ott mindenki ismert és mindenki tudta, hogy nálam nem szabad bepróbálkozni, de itt.. itt senki sem ismer, senki sem tudja, hogy van barátom. Még én sem éreztem azt, hogy valakihez tartoznék.
Leültem elé és megöleltem. Olyan erősen ölelt át, hogy majd kirókáztam a belemet.
- Minden rendben lesz, majd megoldjuk valahogy - próbáltam nyugtatni, de hamar rájöttem, hogy ez csak olaj volt a tűzre.
- Már, hogy lenne minden rendben? - förmedt rám s lökött el magától - Most tettem tönkre a kapcsolatomat! Ne mondj olyat, ami nem igaz! - Egy gyenge pillanatig félelem járta át a testemet. Sosem volt Hanna erőszakos, az inkább Aina volt, de most előbújt belőle és ez megrémisztett. Kis idő múlva újra megszólalt - Mellesleg az benne az egyik legszörnyűbb, hogy neki is van valakije.
- És mi a másik? - kérdeztem csöndesen pár perc csönd elteltével. Értetlenül pislogott rám, majd leesett neki. Bár már sötét volt, de a kinti fényeknek köszönhetően még kibírtam venni, hogy elpirult.
- A másik legszörnyűbb dolog az volt, hogy élveztem - sütötte le a szemét. Erre nem tudtam mit mondani. Főleg, hogy én még sosem csaltam meg senkit sem és nem is terveztem, hogy ilyet tegyek majd a barátommal. De be kell látni, Hanna sem tervezte el és még is hatalmas hibát követett el, úgy, hogy még csak három hete lakunk itt.
Ültünk még körül-belül fél órát a füvön, mikor jobbnak láttuk, ha bemegyünk. Bent még mindig meg volt a hangulat. Láttam, hogy az a barna srác aki meg akart fektetni, most egy szőke lánnyal smárol. Köszönetet fogok mondani valakinek, hogy megmentett ettől az embertől. Ekkor megláttam Heikki-t a szoba másik részén, aki szemmel láthatóan egyáltalán nem volt részeg vagy nem látszott annak, viszont az tisztán kivehető volt, hogy nem bírja levakarni magáról az egyik részeg lányt. Mikor találkozott a tekintetünk mélyen a szemembe nézett, majd segélykérő pillantást vetett. Felhúzott szemöldökkel néztem a szituációt, ahogy a lány belecsimpaszkodik a nyakába, de közben végig engem figyelt. Kérlelően lebiggyesztette az ajkait, amin nekem nevetni kellett. Gyorsan összeszedtem magam és keresni kezdtem egy indokot, hisz mégis csak ő hívott meg minket és bár nem mindenkinek telt jól az este, de nekem az eleje kifejezetten tetszett.
- Hazamegyek - szólalt meg a mellettem álló nővérem - Velem jössz vagy még maradsz? - kérdezősködött.
- Még maradok, de hazatalálsz? - aggodalmaskodtam.
- Rendben. Hívok taxit - mutatott a kezében lévő telefonra. Megölelt, majd elviharzott. Bárcsak tudnék segíteni neki. Ekkor kipattant a fejemből egy ötlet Heikki megmentésére. Odamentem hozzá, amit a lány nem díjazott.
- Heikki - néztem egyenesen a szemébe - Rami nagyon rosszul néz ki - próbáltam a lehető legkétségbeesett arcomat vágni, de fölöslegesen, mert a lány rám sem nézett.
- Menjünk nézzük meg! - mondta nekem, majd a lányt fogta és leültette a kanapéra, majd felmentünk az emeletre az egyik szoba erkélyére.
- Ha ilyen könnyen letudtad volna koppintani magadról, miért kértél tőlem segítséget?- kértem számon, amire elmosolyodott.
- Nem akartam bunkó lenni, hogy csak ott hagyom. Meg kíváncsi voltam, hogy a Drága szomszédomra számíthatok- e a bajban - vigyorgott továbbra is. Ledöbbentem, ezen a teszten, de nem mutattam ki.
- És átmentem ? - flörtöltem vele. Nagyon régen csináltam mondhatni teljesen józanul. Piával sokkal könnyebb minden, de ha már a buli közepe szarul sikeredett, legalább az eleje és a vége legyen jó.
- Úgy tűnik - ment bele a játékba s közben közelebb lépett hozzám - Bár úgy tűnt, mintha haboznál, vagy tévedek?
- Tévedsz. Nem haboztam, csak élveztem, hogy szenvedni látlak - mosolyogtam rá. Felnevetett, pedig féltem egy kicsit, hogy máshogy reagálja le.
- Gonosz nőszemély!
- Én? - mutattam magamra - Kikérem magamnak, hogy ilyenekkel vádolj! - nevettem vele én is. Egy kisebb szünet lépett fel, de végig egymást néztük. Már közeledett lassan felém, hogy megcsókoljon. A szikrák pattogtak, már csak pár centi kellett volna, hogy megcsókoljon mikor egy nevetgélő pár lépett ki az erkélyre. Rögtön szétrebbentünk. Főleg én, mert a pár nőnemű tagja a másik nővérem volt. Ő nem vett észre, viszont a pasi helyes volt.
- Szerintem mi most menjünk! - mutogattam az ajtó felé. Helyeslő bólintást kaptam, majd megfogta a kezem és behúzott az erkélyről. Kimentünk a folyosóra, ahol még több párt láttunk, majd kinyitott egy ajtót és maga elé engedett. A fürdőszoba volt az. Ahogy elnéztem itt a buli kezdete óta nem volt senki sem így aránylag tisztaság is volt. Heikki ismételten a szemembe nézett, de most nem cicózott. Rögtön a lecsapott az ajkamra, ahogy látta rajtam, hogy nem fogom ellenállni. Felültetett a mosdókagylóra, de úgy, hogy közben nem szakadtunk el egymástól. A derekamat, a hátamat, a combomat simogatta felváltva. Majd szép fokozatosan megszabadultunk a ruháinktól..
- Hol voltál? Már rég itthon vannak a nővéreid is! - kezdte el a vallatást apa. Ha azt tudná, hogy mit csináltam és, hogy kivel..
- A buliban voltam. Ismerkedtem egy kicsit a többiekkel, majd megláttam Heikkit amint hazaindul és vele sétáltam haza - próbáltam hihetően előadni a történetet, amit most találtam ki. Úgy látszik apa elhitte, de anya, na ő nem, de nem szólt semmit sem. Bólogatott. Felmentem a szobámba. eldobtam a sarokba a cipőt, majd lehámoztam magamról a ruhát és fehérneműben bebújtam az ágyba aludni. Lefárasztott ez az egész parti. A féktelen táncolás, Hanna ügye, Heikki, és ne is beszéljünk a hazafelé sétálásról. Így nem csoda, hogy amint lehunytam a szemem rögtön álom országba merültem.
Bulihoz vezető utat gyalog tettük meg, mert azt állították a fiúk, hogy csak pár utcára van arrébb. Izgatott voltam, nem tudom miért. Lehet, hogy az idegen környezet miatt. Míg a többiek hangosan csevegtek, nevettek addig én csak bámultam a házakat. Olyan más volt, mint Hanko-ban. Itt pezseg a külvárosi élet míg ott olyan volt, mintha idősek otthona ölelne át minket. Mindenki lassú, unalmas életet élt és várták a legújabb pletykákat, amit mi szolgáltattunk nekik. Persze voltak vicces sztorik, mint például tőlük tudtam meg, hogy terhes vagyok az öt évvel idősebb amerikai cserediáktól és hogy megtartom. Visszatekintve vicces volt, de abban a helyzet egyáltalán nem. Eközben az utcába értünk. Már lehetett hallani a hangos zenét. Ahogy közeledtünk egyre jobban izgultam. Anya még ebédkor megkért minket, hogy ne reggel állítsunk haza, persze Aina próbálta leplezni a röhögését köhögéssel, de az nem nagyon sikerült neki. Persze azért a szüleink ismertek minket már annyira, hogy az ilyen ígéreteket nem nagyon tudjuk betartani. Vagyis én próbálnám, de két ilyen nővérrel lehetetlen.
Amikor beléptünk a házba táncoló emberekre lettem figyelmes. Mindenki kezében volt valami ital. Vagy sör, vagy vodka, vagy tequila. Az emberek nagy része már annyira részeg volt, hogy észre se vették, hogy némelyik pohár tartalmát a szőnyeg szívja fel. A hangos zene hirtelen elhallgatott, majd jött a következő szám. Ebben a pillanatban egy kezet éreztem meg a derekamon, majd egy másikat magam előtt.
- Szia Szépség! Kérsz egy kis frissítőt? - az illetőből áradt a töménytelen alkohol szag. Nem válaszoltam, de elvettem a nekem szánt poharat. Sör volt benne, de amikor megkóstoltam egészen más utóíze volt.
- Ez mi?
Sejtelmesen mosolygott, majd kiitta a saját poharát.
- Sör.
- Az is van benne, de még mi ? - kíváncsiskodtam, miközben újra megkóstoltam. Nem mondom, hogy rossz az íze, inkább nem ezt vártam.
- Sör és Jägermaister Vodkával elkeverve - mondta, majd elment egy szőke csaj felé.
Szemeztem egy kicsit a pohárral, majd megrántottam a vállam. Lesz ami lesz. Kiittam én is. A konyhába mentem, ahol nagyon sok üveg alkohol volt. Kerestem magamnak Vodkát. Eleinte ügyetlenkedtem a kinyitásával, de aztán sikerült, amit azzal koronáztam meg, hogy pohár nélkül élveztem az üveg társaságát. Természetesen rögtön feloldódtam és ahogy letettem az üveget a földre máris táncolni kezdtem. Csak riszáltam magam a ritmusra, kizártam a világot és csak a zenére koncentráltam.
Mikor már éreztem, hogy kezd elmenni az alkohol által nyújtott hatás rögtön visszatértem az üvegekhez. A konyhában az egyik fiú kotyvasztott valamit, amit ki is tett a pultra.
- Hello! Te vagy az egyik új csaj? - kiabálta túl a zenét egy barna hajú srác. Nem mondanám, hogy hú, de szép, de azért a frizura és a barna szem hatást gyakorol az emberre. Persze az is lehet, hogy a Vodka miatt látom így, sőt.
- Szia! Igen én vagyok az egyik! - kiabáltam én is. Ám ekkor hirtelen eltűnt közöttünk a távolság és lecsapott az ajkamra. Annyira megrémültem, hogy visszacsókoltam. Az agyam teljesen elborult, nem tudtam rendesen gondolkodni. Mikor már nagy nehezen elváltunk az ismeretlen fiú szemei nagyon csillogtak.
- Esetleg.. nem szeretnél feljönni az egyik szobába? - kérdezte miközben fejével a lépcső felé bökött. Már indultam volna, de ekkor megjelent az egyik nővéreim. A "megjelent" rossz kifejezés, konkrétan rám esett.
- Helloka! - röhögött a képembe, majd magával húzott a konyha felé s közben eldobta az üres sörös üveget a kezéből. A konyhából nyíló teraszról mentünk ki és olyan helyre húzott, ahol csak ketten voltunk. Maga felé fordított és zavartan és dühösen nézett rám.
- Bocsáss meg, hogy megszakítottam valamit, de olyan nagy marhaságot csináltam! - esett kétségbe Hanna.
- Mit csináltál? - az eddigi mámoros állapot eltűnt, szinte teljesen kitisztultam.
Láttam Hanna arcán, hogy habozott.
- Semmit. Rájöttem, hogy semmit sem - egy műmosollyal az arcán akart elmenni mellettem, de megfogtam a karját. Jelen helyzetben én voltam az erősebb így erőfeszítés nélkül visszarángattam az eddigi helyére.
- Most elmondod mit csináltál vagy lelocsollak a slaggal - mutattam a mellettünk rendezetten felcsavart locsolócsőre. Ismét láttam rajta, hogy habozik és előre féltem, mert tudtam, hogy baj van.
- Szóval az történt, hogy tudod ki az a Rami ?
Ajjaj..
-Igen, ismerem. Konkrétan a szomszédunk,de mi van vele?
A mezítelen lábát kezdte el bámulni, majd egy kis idő múlva fátyolos szemekkel rám pillantott.
- Bántott? - kérdeztem kétségbeesve.
Nemlegesen rázta a fejét eközben könnyeivel küzdött, de nem sokáig.
- Lefeküdtem vele! - borult ki a bili. A smink azonnal lefolyt az arcáról. Döbbenten figyeltem, ahogy a hűséges típusú nővérem azt ecseteli, hogy lefeküdt egy olyan emberrel, aki nem az ő barátja. Ilyenkor vajon mit csinálhat az ember? Ha leordítom azzal nem érek el semmit sem, mert már megtörtént és mégis csak a testvérem, nem hagyhatom magára.
- Miért? - tettem fel halkan, mert kíváncsi voltam mi vette rá arra, hogy több éves kapcsolatát latba dobja.
- Fogalmam sincs. Túl sokat ittam és nagyon jó pasi és hát kicsit mindketten nyomultunk és megtörtént - leült a fűre és a kezébe temette az arcát.
- De eddig is ittál, nem is keveset és még sem bújtál ágyba senkivel sem!
- Azaz idő már elmúlt. Ott mindenki ismert és mindenki tudta, hogy nálam nem szabad bepróbálkozni, de itt.. itt senki sem ismer, senki sem tudja, hogy van barátom. Még én sem éreztem azt, hogy valakihez tartoznék.
Leültem elé és megöleltem. Olyan erősen ölelt át, hogy majd kirókáztam a belemet.
- Minden rendben lesz, majd megoldjuk valahogy - próbáltam nyugtatni, de hamar rájöttem, hogy ez csak olaj volt a tűzre.
- Már, hogy lenne minden rendben? - förmedt rám s lökött el magától - Most tettem tönkre a kapcsolatomat! Ne mondj olyat, ami nem igaz! - Egy gyenge pillanatig félelem járta át a testemet. Sosem volt Hanna erőszakos, az inkább Aina volt, de most előbújt belőle és ez megrémisztett. Kis idő múlva újra megszólalt - Mellesleg az benne az egyik legszörnyűbb, hogy neki is van valakije.
- És mi a másik? - kérdeztem csöndesen pár perc csönd elteltével. Értetlenül pislogott rám, majd leesett neki. Bár már sötét volt, de a kinti fényeknek köszönhetően még kibírtam venni, hogy elpirult.
- A másik legszörnyűbb dolog az volt, hogy élveztem - sütötte le a szemét. Erre nem tudtam mit mondani. Főleg, hogy én még sosem csaltam meg senkit sem és nem is terveztem, hogy ilyet tegyek majd a barátommal. De be kell látni, Hanna sem tervezte el és még is hatalmas hibát követett el, úgy, hogy még csak három hete lakunk itt.
Ültünk még körül-belül fél órát a füvön, mikor jobbnak láttuk, ha bemegyünk. Bent még mindig meg volt a hangulat. Láttam, hogy az a barna srác aki meg akart fektetni, most egy szőke lánnyal smárol. Köszönetet fogok mondani valakinek, hogy megmentett ettől az embertől. Ekkor megláttam Heikki-t a szoba másik részén, aki szemmel láthatóan egyáltalán nem volt részeg vagy nem látszott annak, viszont az tisztán kivehető volt, hogy nem bírja levakarni magáról az egyik részeg lányt. Mikor találkozott a tekintetünk mélyen a szemembe nézett, majd segélykérő pillantást vetett. Felhúzott szemöldökkel néztem a szituációt, ahogy a lány belecsimpaszkodik a nyakába, de közben végig engem figyelt. Kérlelően lebiggyesztette az ajkait, amin nekem nevetni kellett. Gyorsan összeszedtem magam és keresni kezdtem egy indokot, hisz mégis csak ő hívott meg minket és bár nem mindenkinek telt jól az este, de nekem az eleje kifejezetten tetszett.
- Hazamegyek - szólalt meg a mellettem álló nővérem - Velem jössz vagy még maradsz? - kérdezősködött.
- Még maradok, de hazatalálsz? - aggodalmaskodtam.
- Rendben. Hívok taxit - mutatott a kezében lévő telefonra. Megölelt, majd elviharzott. Bárcsak tudnék segíteni neki. Ekkor kipattant a fejemből egy ötlet Heikki megmentésére. Odamentem hozzá, amit a lány nem díjazott.
- Heikki - néztem egyenesen a szemébe - Rami nagyon rosszul néz ki - próbáltam a lehető legkétségbeesett arcomat vágni, de fölöslegesen, mert a lány rám sem nézett.
- Menjünk nézzük meg! - mondta nekem, majd a lányt fogta és leültette a kanapéra, majd felmentünk az emeletre az egyik szoba erkélyére.
- Ha ilyen könnyen letudtad volna koppintani magadról, miért kértél tőlem segítséget?- kértem számon, amire elmosolyodott.
- Nem akartam bunkó lenni, hogy csak ott hagyom. Meg kíváncsi voltam, hogy a Drága szomszédomra számíthatok- e a bajban - vigyorgott továbbra is. Ledöbbentem, ezen a teszten, de nem mutattam ki.
- És átmentem ? - flörtöltem vele. Nagyon régen csináltam mondhatni teljesen józanul. Piával sokkal könnyebb minden, de ha már a buli közepe szarul sikeredett, legalább az eleje és a vége legyen jó.
- Úgy tűnik - ment bele a játékba s közben közelebb lépett hozzám - Bár úgy tűnt, mintha haboznál, vagy tévedek?
- Tévedsz. Nem haboztam, csak élveztem, hogy szenvedni látlak - mosolyogtam rá. Felnevetett, pedig féltem egy kicsit, hogy máshogy reagálja le.
- Gonosz nőszemély!
- Én? - mutattam magamra - Kikérem magamnak, hogy ilyenekkel vádolj! - nevettem vele én is. Egy kisebb szünet lépett fel, de végig egymást néztük. Már közeledett lassan felém, hogy megcsókoljon. A szikrák pattogtak, már csak pár centi kellett volna, hogy megcsókoljon mikor egy nevetgélő pár lépett ki az erkélyre. Rögtön szétrebbentünk. Főleg én, mert a pár nőnemű tagja a másik nővérem volt. Ő nem vett észre, viszont a pasi helyes volt.
- Szerintem mi most menjünk! - mutogattam az ajtó felé. Helyeslő bólintást kaptam, majd megfogta a kezem és behúzott az erkélyről. Kimentünk a folyosóra, ahol még több párt láttunk, majd kinyitott egy ajtót és maga elé engedett. A fürdőszoba volt az. Ahogy elnéztem itt a buli kezdete óta nem volt senki sem így aránylag tisztaság is volt. Heikki ismételten a szemembe nézett, de most nem cicózott. Rögtön a lecsapott az ajkamra, ahogy látta rajtam, hogy nem fogom ellenállni. Felültetett a mosdókagylóra, de úgy, hogy közben nem szakadtunk el egymástól. A derekamat, a hátamat, a combomat simogatta felváltva. Majd szép fokozatosan megszabadultunk a ruháinktól..
***
Heikki-vel mentem haza hajnali hétkor. Az egyik kezemben az ő keze, a másikban a cipőm volt. Nem tudom, hogy miért hagytam magam, én sosem csináltam még ilyet, hogy egy bulin összefeküdtem valakivel. Na, jó télen volt, de akkor a barátommal foglaltam el a vendégszobát, nem pedig a szomszéddal akit három hete ismerek és akivel igen csak jó volt. Pironkodtam is eleget mikor kiléptünk a fürdőszobából. Az utcánkba érve elengedtük egymás kezét és az egy méter távolságot megtartva tartottunk az otthonunk felé. Nem beszéltünk, de néha-néha egymásra néztünk és elmosolyodtunk. A házunk előtt megölelt, majd rácsapott a hátsó felemre és egy mosoly kíséretével bement. Mosolyogva léptem be én is az ajtón. Apa és anya a konyhában kávéztak. Mikor megláttak rögtön nekem rontottak.- Hol voltál? Már rég itthon vannak a nővéreid is! - kezdte el a vallatást apa. Ha azt tudná, hogy mit csináltam és, hogy kivel..
- A buliban voltam. Ismerkedtem egy kicsit a többiekkel, majd megláttam Heikkit amint hazaindul és vele sétáltam haza - próbáltam hihetően előadni a történetet, amit most találtam ki. Úgy látszik apa elhitte, de anya, na ő nem, de nem szólt semmit sem. Bólogatott. Felmentem a szobámba. eldobtam a sarokba a cipőt, majd lehámoztam magamról a ruhát és fehérneműben bebújtam az ágyba aludni. Lefárasztott ez az egész parti. A féktelen táncolás, Hanna ügye, Heikki, és ne is beszéljünk a hazafelé sétálásról. Így nem csoda, hogy amint lehunytam a szemem rögtön álom országba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése