Második fejezet
Már egy hete lakunk ebben a házban. Most tudom azt állítani, hogy már majdnem készen vagyunk. Pár apróság hiányzik már és olyan, mint a régi. Leültem az új íróasztalomhoz és bekapcsoltam a laptopot. Felléptem chat-re és ráírtam a barátnőmre akivel még ideérkezésünk óta nem beszéltem.
- Szia! (: - gondolom haragszik rám, amiért nem érdeklődtem felőle, de remélem megérti, hogy millió és egy dolgom volt.
- Végre! Szia! Mi újság? Milyen az új ház? Miért nem írtál? Hiányzol! - támadt le. Jól esett, hogy ennyire örült nekem.
- Ne is mondd. Lassan készen vagyunk a kipakolással. A házat egy szóval tudnám jellemezni, nagyobb. Te is nekem!
Ekkor felbömbölt valami az utcán. Kinéztem az ablakon és három fiút láttam motoron ülve. Köztük volt a szomszéd ablakos srác, akivel még élőben nem találkoztam, de nem sokára fogok, ugyanis meghívtak minket vacsorára. Visszaültem a gép elé és hosszasan számoltam be az itteni életről már amennyit átéltem belőle, majd kikapcsoltam a gépet. Átmentem Aina szobájába és leültem mellé az ágyra.
- Mizu Hugi? - kérdezte miközben a divatmagazint nyálazta. Unottan felnézett rám, majd vissza a platformos magassarkúkra.
- Mit kéne venni Hanna szülinapjára?
- Most lesz Neki? - kérdezte miközben rémülten felnézett a divatlapból. Sosem volt erőssége a dátumok, időpontok, események megjegyzése.
Felsóhajtottam, majd hátradőltem az ágyra miközben egy párnát szorítottam az arcomra majd hozzávágtam.
- Nem igaz, hogy megint elfelejtetted! - förmedtem rá.
- Jól van már. Nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint Te! - vágott vissza védekezésképpen. Visszabújt a magazin mögé, majd pár lapozás után rámutatott egy eléggé kivágott, piros ruhára -, Vegyünk neki ilyet! - csillant fel a szeme. Én viszont csak szemforgatva bámultam Rá.
- Szerintem ezt inkább magadnak vennéd - majd miután újra megnéztem a ruhát és a mellete lévő borsos árára folytattam -, de ha van ennyi pénzed akkor megveheted Neki szívesen.
Dühösen csukta be az újságot.
- Hogy lehetsz ennyire idegesítő? - hitetlenkedett. Széles mosollyal válaszoltam.
- Tőled tanultam! - erre hozzávágta azt a párnát amit pár perce még én vágtam hozzá.
- Mikor lesz?
- Egy hét múlva
Kicsit elgondolkodott, majd így válaszolt :
- Akkor holnap vagy holnapután elmegyünk ketten az itteni plázába és veszünk Neki valamit.
Bólogattam, majd megkerestem az éjjeli szekrényen lévő távirányítók közül a hifi távirányítót, mert a motorosok megint bömböltették a motorjukat. Benyomtam a rádiót, mire megszólalt nőverem egyik kedvenc száma ennek köszönhetően kikapta a kezemből a távirányítót és felhangosította amennyire csak tudta. A hirtelen jött hangos zene miatt be kellett fognom a fülem, de pár másodperc után már megszoktam. Aina felállt, majd elkezdett táncolni. Én meg csak röhögtem rajta, mert olyan viccesen táncolt. Szándékosan hülyéskedett, majd mikor már megunta felhúzott az ágyról és elkezdett velem táncolni. Mindketten csak nevettünk.
***
- Gyönyörűek vagytok lányok, de ez kicsit túlzás, ez csak egy egyszerű vacsora! - dicsérte meg nővéreimet apa, mikor Rám nézett nevetve rázta a fejét - És megjött a kakukktojás!
Hanna és Aina is rosszálló pillantásokat löveltek felém. Sosem értették, hogy hogy lehet az, hogy én nem követem azt amit a divat diktál. Erre mindig egy egyszerű vállrángatással elintéztem a dolgot. Bár érdekelt a divat, de valahogy sosem egyeztek a saját stílusommal.
Eközben anya is lejött és elindultunk a szomszédházba. Apa illedelmesen becsöngetett én közben a feljárón parkoló motorra pillantottam. Szép darab.
- Sziasztok! Örülünk, hogy eljöttetek - köszöntött lelkesen Liisa. Beinvitált minket az étkezőbe. Még mielőtt leültünk volna lejött az emeletről két fiú. Az egyik fiú az volt akit néha esténként meglesek. Kicsit el is pirultam, mikor a szemébe néztem, de a gyenge fényviszonyok miatt nem lehetett látni. Vagyis ebben reménykedtem. Illedelmesek voltak, pedig néha látszott rajtuk, hogy semmi kedvük itt lenni. Ennek ellenére mindketten megbámulták a nővéreimet. Mondhatni csorgatták a nyálukat, ami persze tetszett a testvéreimnek. Rajtam átnéztek amit bántam is meg nem is. Jó pasik voltak semmi kétség, de valahogy nem érezném mellettük nyugottnak magam, de nem szabad elsőre elítélni.
- Jó estét! Rami vagyok - mutatkozott be a magasabb, szőke kék szemű fiú. Apámmal kezet fogott, nekünk puszit adott.
- Jó estét! - köszöntött hasonló képpen a szembe szomszéd is. Valami azt súgta, hogy Ő a fiatalabb - Heikki vagyok! - és ő is ugyanúgy üdvözölt minket. Mikor közelebbről szemre vette láttam, hogy szőke haja kicsit barnába hajlik, de azért szőke. Testvérével ellentétben neki zöld szeme volt. Leültünk az asztalhoz s közben bombáztuk egymást kérdésekkel. Mellettem Aina és Heikki foglalt helyett. Jobban örültem volna, ha Hanna ül mellettem a másik oldalon, de most már mindegy.
- Hogy tetszik Nektek itt ? - kérdezte kedvesen Liisa, miközben behozta az első fogást.
- Kellemes és csendes ez a környék - válaszolt rögtön anyám, mire én felvontam az egyik szemöldökömet. Szerintem a motor hangja és Aina hifije egyáltalán nem csendes, de Ő tudja.
- Honnan is költöztetek ide? - kérdezte Rami. Nem lehetett nem észrevenni, hogy szemezik Ainával.
- Hanko-ból - válaszolt most apa ,- a cég ide helyezett engem - válaszolt mielőtt még megkérdezték volna az okát.
- Ti lányok az itteni középiskolába fogtok járni ?
Aina szólalt meg : - Én és Leena - mutatott Rám ,- igen, de Hanna a helyi főiskolán folytatja a tanulmányait. Ti fiúk?
- Én most végeztem, Heikki pedig harmadikos lesz - válaszolt Rami. Aina szeme felcsillant.
- Te is harmadikos leszel? - szemei szikrát szórtak az örömtől. Heikki csak bólintott, majd folytatta tovább az evést.
- Rami te is a helyi fősulira mész? - érdeklődött Hanna.
- Igen - felelte kurtán Rami miközben szemei lekalandoztak Hanna dekoltázsára.
Ezt persze Hanna észrevette, mire észrevétlenül kihúzta magát. - Oké - gondoltam magamban.
- Leena te hanyadikos leszel ? kérdezősködött kedvesen Liisa. Mikor a szemébe néztem láttam azt a fajta csillogást, amit anya szemében szoktam látni, mikor több napig nem látjuk egymást.
- Másodikos - mondtam, majd belekortyoltam a poharamba.
Ezek után nem volt fontos információ csere. Kérdezgettek mindenfélét, de leginkább a szülők. Én és Heikki leginkább kussban ültünk. A többieknek járt többnyire a szája, persze mi is válaszoltunk mikor kérdeztek. Vacsora vége felé feltűnt, hogy tőlük hiányzik az apa vagy az élettárs, de nem akartam pofátlan lenni és megkérdezni tőlük, mert lehet, hogy fájó emlék. Vacsora után áttelepedtünk a nappaliba. Rami a testvéreimet kezdte el szórakoztatni a poénjaival amiken az elején még én is nevettem, de utána meguntam és inkább a többiek beszélgetéseire koncentráltam. De ők is inkább vicces sztorikat meséltek így unatkozni kezdtem, mikor Heikki felállt és Rám nézett.
- Leena nincs kedved kijönni? - kérdezte mosolyogva. A többiek észre sem vették, hogy hozzám szólt és mivel unatkoztam vele tartottam. Kimentünk és leültünk a kertben lévő hintaszékbe.
- Téged sem izgatnak ezek a bugyuta dolgok? - kérdezte s közben hátra dőlt.
- Érdekelnek, csak most ehhez semmi kedvem sincs - vallottam be.
Ezek után csendben ültünk és hintáztunk. Érdekes, hogy eltűnt az idegen érzés amit még az elején éreztem a közelében. Kis idő után én törtem meg a csendet:
- Tiéd a motor ami a feljárón parkol? - Rá néztem és láttam az alkonyat halvány fényében, hogy mosolyog.
- Tetszik?
- Szép darab, de szörnyen hangos - mondtam mire felnevetett. A hinta is rázkódni kezdett alattunk.
- A motor nem szép, hanem gyönyörű, de az utolsó jellemzés korrekt, de mit várhatnánk egy 600 cm3 Hondától? - kérdezte még mindig nevetve.
- Jól van már - nevettem én is. Nagyon cukin nevet és ha még a felsőtestét is hozzáadom meg a zöld szemét egy álom pasit ad ki. De ne ilyen gyorsan Leena!
- Ültél már motoron?
- Egyszer, de nem tudom, hogy az milyen volt, de ennék kisebb abban biztos vagyok.
A szemembe nézett, majd kis várakozás után rákérdezett:
- Menjünk vele egy kört? - megint édesen mosolygott. De tudtam, hogyha anyáék megtudják, hogy egy ilyen szörnyetegre ráülök megnyúznak.
- Szeretnék, de azt hiszem az lenne az utolsó napom, mert anyám megölne - pedig nagyon csábított, mert már Hanna is mondta, hogy nagyon jó érzés száguldozni - Egyébként is, honnan van neked jogsid erre? - értetlenkedtem.
- Ki mondta, hogy van? - kérdezte pimaszul.
- Ezek után biztos nem ülök rá! - jelentettem ki.
- Ki mondta, hogy ez az enyém?
Értetlenül néztem rá.
- Nem a tiéd?
- Nem - nevetett fel - Anyám ki is nyírna, ha megtudná, hogy ilyet vezetek, szóval pszt! - tette a mutató ujját a szájára.
- De ha nem a tiéd akkor..?
- Rami-val szoktunk szerelni motorokat és ez az egyik haverunké. Nekem egy kisebb motorom van, de amint lehet nagyobbra cserélem. Ez a motor pedig az egyik haveromé - magyarázott. Ekkor megjelent anyám az ajtóban.
- Gyere Kicsim, ideje mennünk! - majd abban a pillanatban el is tűnt.Nem akartam még menni, mert valamiért élveztem Heikki-vel lenni, de szót fogadtam anyának. Felálltam a hintáról. Heikki-vel elindultunk a többiek felé. Mikor odaértünk már mindenki búcsúzott.
- Köszönjük a mai estét! - köszönte meg anyám és apám Liisa-nak a vacsorát ami tényleg nagyon finom volt. Eközben észrevettem Hanna kíváncsi tekintetét. Azt hiszem nem fognak békén hagyni. Ami így is lett, mert mikor hazaértünk rögtön letámadtak, hogy mi történt Heikki és köztem.
- Ötvenszer elmondom, hogy semmi! - kezdtem ideges lenni - Csak beszélgettünk, de semmi egyéb nem történt. Nem másztam Rá és Ő sem Rám. Csak beszélgettünk, olyan nehéz ezt felfogni? - kiabáltam már a végén.
- Jól van, nem kell kiabálni, egyszer is megértettük - szólalt meg Aina.
- Akkor mi a jó büdös francért kell egy óráig kérdezősködni?- kérdeztem vissza.
- Mert jó téged csesztetni - röhögött a képembe Hanna, majd mindketten kiléptek a szobámból. Ideges voltam ezért a fürdés többnyire kapkodásból állt és tárgyak dobálásából állt. A szobámba érve kinyitottam az ablakot, majd megágyaztam. Vártam még pár percet majd az ablakhoz sétáltam. Heikki is az ablakból bámult kifelé. Mikor meglátott rám mosolygott majd, integetett. Visszaintegettem, majd becsuktam az ablakot és nyugovóra tértem.
Szia!
VálaszTörlésMost találtam rá a blogodra. Eddig tetszik! :)
xoxo Moni