Harmadik fejezet
Másnap hamar felkeltem. Kinyitottam az ablakot szellőztetni, majd lerohantam a lépcsőn a konyhába amilyen halkan csak tudtam. Ahogy beértem az asztalra pillantva egy cetlit találtam. "Apával elmentünk a szupermarketbe. Majd jövünk. Csók Anya" Ránéztem a mikrón lévő órára, ami negyed nyolcat mutatott. A többiek még aludtak. Gyorsan megreggeliztem utána kimentem az udvarra, mert semmi kedvem nem volt még bármit is csinálni főleg nem halkan. Leültem a tegnap felállított hintaágyra és csendben hintázgattam élvezve a reggeli napsütést. Pont ráláttam a szobám ablakára, ami előtt a tető nem volt meredek. Akár ki is feküdhetnék oda napozni, de magamat ismerve nem merném. Ekkor vettem észre, hogy még mindig nyitva van az ablakom. Sóhajtottam egyet, de nem volt kedvem felkelni. A távolba meredtem miközben a csuklómon lévő karkötőket babráltam. Akaratlanul is előjöttek belőlem az emlékek..
" A nap ébresztett fel minket délután a barátnőmnél, Marie-nél. Sokáig aludtunk, de későn is feküdtünk le a buli miatt amit Kal, az iskola leghelyesebb pasija tartott. Nem sok mindenre emlékszek a buliból, de a szörnyű fejfájásom tudatta velem, hogy túlságosan is sok alkoholt fogyasztottam. Kómásan ballagtam be a fürdőszobájukba, hogy egy kicsit felfrissítsem az arcomat, de amikor a tükörbe néztem elszörnyedtem. Az arcomról a smink elkenődött, a szemem vérvörös volt, a nyakamon szívások nyomait fedeztem fel valamint a dekoltázsomon. Félelemmel az arcomon tértem vissza a barátnőm szobájába, aki éppen éledezett. Ő sem nézett ki jobban, amit meg is jegyeztem:
- Szarul nézel ki! - majd fogtam magam és leültem a szőnyegre. Fejemet a hideg radiátornak döntöttem.
- Te sem panaszkodhatsz Drágám! - mért végig, majd kiment a fürdőszobába. A hangokból ítélve hányt, de semmi pénzért nem mentem volna oda megnézni. Mikor visszajött fogta magát és visszafeküdt az ágyba. Rám nézett és valamit nagyon szuggerált rajtam.
- Kiszívta ki a nyakad? - kérdezte fáradtan. Vállat vontam, mert fogalmam sem volt róla és igazából most nem is érdekelt. Egy félóráig mindketten csöndben voltunk. Semmit sem csináltunk csak néztünk ki a fejünkből. Majd ezek után kimentünk a felfújhatós medencébe felfrissülni. Marie anyukája csúnyán méregetett bennünket, de nem szólt semmit sem. A medencében viszont már kicsit beszédesebbek voltunk.
- Te mire emlékszel?
- Huhh.. Elindultunk olyan tizenegy fele, aztán elloptunk egy üveg vodkás üveget. A beépített medencéhez mentünk ahol a többiek nagy része már nem volt szomjas - itt megálltam, mert eszembe jutott Kal felsőteste és az ellenállhatatlan mosolya, amit felém küldött. Vagyis ebben a hitben éltem ,- Miután megittuk a vodkát ittunk még vodkát, majd kevertük sörrel és sötétség - be kell vallani ez vajmi kevés.
- Akkor te sem tudsz többet - sóhajtott fel lemondóan Marie”
Ekkor egy kezet láttam magam előtt elsuhanni.
- Hahó ! mondogatta Hanna - Föld hívja Leena-t! - kuncogott, majd helyet foglalt mellettem egy bögre kávé kíséretével.
- Neked is jó reggelt!
- Én is mondtam csak nem válaszoltál. Min törted a buksid, drága, legkisebb hugicám?
- Csak a régi dolgokon - adtam meg a választ. Egy pillanatra elgondolkodott.
- Értem – mondta, majd csendben elfogyasztotta a kávéját. Felállt, majd be ment a házba. Kis idő múlva én is be mentem. Beágyaztam, eltettem a ruhákat stb. Eközben anyuék is hazatértek pár zacskó élelmiszerrel. Miután segítettem kipakolni felmentem a szobámba és becsuktam az ajtót. Lassan kifújtam a levegőt, majd ledőltem az ágyra.
„ - Nagyon berúgtunk! - kacagott idegesen Marie. Vele nevettem, de aztán megint elkezdett fájni a fejem így abba hagytam.
- Ígérd meg, hogy soha nem megyünk el bulizni! - szólaltam meg.
- Nem, nem kislány! Megyünk legközelebb is, csak akkor nem nézünk ennyire a béka segge alá!
Nem kezdtem el mondani, hogy ezek után biztos nem megyek, mert mindketten tudtuk, hogy úgyis menni fogok. Ezek után csak pancsoltunk. Mikor nyolcat ütött az óra haza kellett mennem, pedig nem akartam. Főleg azért sem, mert anya nem tudott a buliról, mert különben el sem engedett volna. Mikor hazaértem természetesen anya rögtön kiszúrta a szívás nyomokat.
- Azok ott mik, kislányom! - mutatott a nyakamra. A dekoltázsomat eltakartam egy kapott pólóval.
- Miről beszélsz? - adtam az ártatlant. Persze anya ilyenkor már rájött, hogy hazudok és hogy nagyon is tudom, hogy miről beszél. Ezek után nagyon megjártam. Anya nagyon mérges volt Rám, emiatt eltiltott Marie-től egy hónapig.”
A múltban való turkálásból a csengő hangja térített vissza a jelenbe. Kinyitottam az ajtómat, de nem mentem le. Hallottam, hogy az egyik szomszéd srác jött, de pontosan nem tudom megmondani, hogy melyik. Azt is hallottam, hogy valaki feljön a lépcsőn, miután apa azt mondta „ Az emeleten vannak!” Gyorsan visszafeküdtem az ágyra és úgy tettem, mintha csak feküdnék. Hallottam, hogy az illető közel van az ajtómhoz és hogy kopog az ajtómon. Fellestem, és Heikki szemébe néztem.
- Hello! - köszönt be – Bejöhetek? - ezt csak udvariasságból kérdezhette, mert már az íróasztalom előtt állt.
- Szia. Persze - kíváncsi vagyok miért jött. Mélyen a szemébe néztem és vártam, hogy megszólaljon. Miután gyorsan körbenézett a szobámban megszólalt.
- Csak azért jöttem, hogy nem akartok-e eljönni bulizni az egyik haverunkhoz ?
Meglepődtem, bár számítottam, hogy valami hasonló miatt jön át.
- Szerintem a tesóim mindenképpen akarnak – mosolyogtam rá. Kimentem a folyosóra, majd mindkét testvéremnek elmondtam Heikki meghívását. Azonnal ki is jöttek, majd a szobámba mentek.
- Miféle buliról beszélsz te itt ennek a Tökfejnek? - borzolta össze a hajamat Aina, amit egy csúnya nézéssel viszonoztam.
- Nincs kedvetek eljönni bulizni? Egyik haverom szervezi és mivel tudom, hogy nektek még nincs nagyon barátotok a környéken, gondoltam meghívlak titeket is – mosolygott ránk. Láttam Hanna-n, hogy mindjárt elolvad a mosolyától. Helyes volt,de azért nem ennyire.
- Mennyien lesznek körül-belül?
Heikki elgondolkodott egy pillanatra.
- Olyan húsz- huszonöten.
Aina mellettem azonnal igent mondott, majd kis gondolkodás után Hanna is. Már csak én maradtam válasz nélkül. Mindenki Rám nézett, sőt. Aina szuggerált, hogy „igent” mondjak.
- Felőlem – mondtam neki én is, mire fülig ért a szája.
- Hát akkor, Lányok. Ma este kilenc körül eljövünk hozzátok – majd fogta magát és elviharzott.
Ezt követően azt hallottam, hogy Hanna és Aina azon veszekszik, hogy ki veszi fel és miért a közös fekete ruhát. Majd a „milyen legyen a hajam?” következett. Én valahogy nem görcsöltem rá ennyire. Már vettem volna elő a csőnadrágomat, mikor Hanna kivette a kezemből és egy miniruhát nyomott a kezembe egy pár platformos magassarkúval.
- Te veszed fel a feketét, mert nem tudtunk megegyezni! Ha nem ebben jössz garantálom, hogy kicseszek veled a bulin! - fenyegetett meg. Egyszer voltam velük bulizni és nem hallgattam Rá. Hát mit ne mondjak, eléggé leégettek, mikor elintézték, hogy nekem kell karaokéznom. Az egész bár rajtam röhögött. Így hát kikészítettem a ruhát, ami pont a fenekem alá ért és a cipőt ami szintén fekete volt. Mivel még csak dél volt nem nagyon kezdtem el készülődni. Megebédeltünk, majd lefeküdtem aludni.
Arra riadtam fel, hogy a testvéreim a szobámban veszekednek. Kómásan néztem rájuk, de ők csak kiabáltak és kiabáltak. Fejemre húztam a párnámat, de nem élvezhettem sokáig magamon, mert Drága testvéreim leszedték rólam a párnát és a takarót is.
- Na! - kiáltottam rájuk.
- Ideje felkelni Csipkerózsika! Van két órád elkészülni – mondta Nekem Aina majd kiviharzott a szobámból Hannával együtt. Nyöszörögtem egy sort, majd kikeltem. A fürdőben lefürödtem, majd elkezdtem begöndöríteni a hosszúnak mondhatni festett vörös hajamat. Eredetileg szőke voltam, de a zöld szemeimhez jobban passzol a vörös. Mikor kész lettem még kihúztam a szemem és egy kis spirált tettem fel, majd a magamra csavart törülközőben. Viszont nem kis meglepetés ért, mikor Rami-val találtam szembe magam. De nemcsak engem, ő is meglepődött és feltűnően nyelt egyet miután végig nézett rajtam.
- Hello! - köszöntött majd csibészesen rám mosolygott. Éreztem ahogy a vér áramlik az arcomba, amin még jobban elmosolyodott.
- Neked is szia! - motyogtam zavartan – Hogy kerültél ide?
- Anyukád felengedett.
- Késésben vagyok? - kérdeztem.
- Nem, dehogy, csak átjöttem – bólintottam, majd beszaladtam a szobámba. Magamra kaptam a fehérneműt, majd a ruhát. Felvettem pár fekete karkötőt azután felkaptam a kezembe a cipőmet és kiléptem a szobából.
- Az igen! Nagyon csini vagy! - mért végig ismét Rami. Mellette Heikki egyetértően fütyült. Érzésem szerint most jobban elpirultam, mint mikor csak egy törülköző volt rajtam. Ekkor kilépett Aina a szobájából. Ruháját az épp, hogy takar valamit kategóriába sorolnám. A fiúk szintén megbámulták és megdicsérték testvéremet, majd ugyenezt eljátszották Hanna-val is.
- Indulhatunk? - kérdezte Heikki, miközben az órájára pillantott. Én a faliórát sasoltam. Még kilenc sincs.
- Persze! - bólogatott Hanna, majd elindultunk a buliba.
