Első fejezet
Közel egy hónapja tudtuk meg a nővéreimmel, hogy költözünk, mert a cég áthelyezte apánkat Hankoból Espoo városába. Még szerencse, hogy késő tavasszal tudtuk meg, ugyanis Finnországban a telek iszonyat hidegek. Bár eleinte mindhármunk rosszul éreztünk a költözéssel kapcsolatban, de kezdtünk belenyugodni a helyzetbe, hogy mindent itt hagyunk és új életet kezdünk.
Az utolsó dobozokat hordtuk be az új házba, ami nagy volt. Mivel a családban én voltam a legkisebb ezért nekem maradt a legkisebb szoba, ami még így is nagyobb volt, mint a régi szobám, ezért nem is panaszkodtam. Mivel a házat bútorozottan vettük meg ezért nem kellett cipelnünk a régi garnitúrát. A könnyebb dobozokat felcipeltem az emeletre az új szobámba és próbáltam a legfontosabb dolgokat kipakolni először. Míg pakolásztam hallottam, ahogy a fiatalabbik nővérem Ainaa mellettem lévő szobában beüzemeli a hifijét és elindítja a rádiót majd maxra tekeri. A lábam alatt a padló dörömbölt és közben felcsendült testvérem hamis hangja amin nevetnem kellett. Borzasztó hangja van és hiába mondtuk neki Hanna tesómmal, hogy kibírhatatlan a rikácsolása nem hallgat Ránk.
Este igénybe vettem az emeleti közös fürdőnket, bár a lakás nagy volt még sem egy amerikai filmbe illő, hogy a főszereplőnek és a családjának a többi tagjának külön fürdőszobája van. Miután lefürödtem még gyorsan lehordtam az üres dobozokat, majd lefeküdtem aludni. Hosszú volt ez a mai nap és a holnapi még hosszabb lesz. De akárhogy forgolódtam sehogy se sikerült álomra hajtanom a szememet. Miután meguntam a forgolódást kikeltem az ágyból és a telefonomra pillantottam, fél egy. Lassan pedig aludnom kéne. Láttam az ablakomból, hogy a szomszéd házban ég a villany. Odasettenkedtem, majd a könyöklőre könyököltem. Onnan figyeltem a fénylő szobát és csak reménykedni tudtam, hogy nem egy öregembert fogok megpillantani. Majd a fény kialudt így jobbnak láttam másfele bámulni. Az ég tele volt csillaggal, de öt perc után meguntam a gyönyörködést így jobbnak láttam újra megpróbálkozni az alvással. Valószínűleg sikerült, mert reggel arra ébredtem, inkább riadtam, hogy Drága nővérem rádiója ismételten hangosan bömből. Idegesen keltem fel, majd mielőtt kirohantam volna leszidni rápillantottam a telefonomra ami háromnegyed tízet mutatott így inkább kerestem magamnak ruhát és felöltöztem. Reggeli után folytattam a pakolást egészen ebéd utánig, mert csengettek. Lementem a lépcsőn megnézni ki lehet az. Negyvenes éveiben járó nő állt az ajtónk előtt, de anyukám udvariasan beinvitálta.
- Jó napot! Liisa Laine vagyok a szomszéd házban lakok a két fiammal és ezt a sütit- nyújtotta anyám felé - szeretnénk üdvözlésképpen átadni.
Anyám kissé meglepődött, de elfogadta a tálca süteményt.
- Kirsti Karhu, üdvözlöm - mosolygott Rá anyám. Nem voltam kíváncsi a további fecsegésre, ezért hátrálni kezdtem.
Este hatalmas mosollyal jött át Hanna.
- Nem fogod elhinni, hogy milyen helyes a szomszéd srác! - áradozott, miközben helyett foglalt az ágyamon.
- Neked véletlenül nincs barátod? - kérdeztem semlegesen. Rosszállóan nézett rám.
- Mert van barátom nem nézhetem meg a kínálatot?
Kezemet védekezően feltartottam.
- Nyugi! Tizenkilenc éves vagy te majd eldöntöd, hogy mit csinálsz és kivel - éppen megfordultam, mikor a tegnap oly sokáig bámult ablakban megpillantottam egy fiút - Ő az? - mutattam óvatosan, ne hogy észre vegyen.
Hanna mellém lépett, majd határozottan megrázta a fejét
- Nem, de Ő sem rossz, Te kis mázlista! - bökött meg.
- Ezt mégis, hogy értsem? - értetlenkedtem egy sort.
Rám nézett, megforgatta a szemét, majd visszanézett a szomszéd srácra.
- Ilyen jó kilátásod csak Neked van - mosolygott Rám mindent tudóan, majd kislisszolt a szobámból. - A kisebbek szerencséje, gondoltam magamban. Tényleg nem volt rossz bámultam még egy kicsit, majd sóhajtozva elmentem fürdeni. Fürdés után elmentem vacsorázni, mert majd éhen haltam. Aztán felmentem a szobámba, mikor lekapcsoltam a villanyt, megint fényt láttam a szembe lévő ablakon. Ám most ott állt az a fiú akit nemrégiben megcsodáltunk, csakhogy most nem volt rajta póló. A látványtól kissé kábulatba estem. Egy pár percig még csodáltam, majd visszatérve a valóságba befeküdtem az ágyba aludni.
